Európai tavak és folyók

A tavak, mocsarak sekélyebb vizeiben uralkodó magasabb hőmérséklet kedvező a növények burjánzásának, ami számos állat számára a táplálékforrást, biztonságos rejtekhelyet jelenti. Továbbá a folyókanyarulatok - ahol az áramlat lelassul - is megfelelő feltételeket hoznak létre. A víztükör alján mikroszkopikus, szabad szemmel szinte alig észrevehető algák és vízinövények miridája áll a táplálkozási lánc legalsó szintjén.
Apró rákocskák - például az evezőslábú rákok és a vízibolhák - a parányi algákkal táplálkoznak: kovamoszatokkal és zöldalgákkal. Ezek az apró állatok azután bogarak és kérészek lárváinak esnek áldozatául, amelyeket pedig számos hal fogyaszt, ilyenek a ponty, a compó vagy cigányhal, a fejes domolykó és a pénzes pér, melyekre a csuka vadászik. Számos állatfaj élőhelye a vízen kívül van ugyan, mégis a vízfelszín alatt élő állatok adják táplálékukat. A gyakran háztetőkön fészkelő fehér gólya békára, apróbb halakra és nagyobb rovarokra vadászik a mocsaras területeken. A szürke gém, miután teleette magát hallal, visszatér fészkébe egy fa tetejére és megeteti kicsinyeit.
Halászat után a kárókatona egy ágon gubbaszt, míg a búbos vöcsök a vízen ringatózik; e két madárfaj halásztechnikája megegyezik: a vízfelszín alatt veszik üldözőbe a halakat. A tavirózsa széles levelét napozik a kecskebéka, amely a hangzacskója segítségével kiadott hangos kuruttyolással hívogatja nőstényét. A szitakötő, fáradhatatlan rovarkereső körrepülések után a mocsári nőszirmon piheni ki magát, a vízisikló pedig türelmes mozdulatlanságba dermedve várja, hogy közelébe tévedjen egy béka. A cserregő nádiposzáta nádszálakon, bodnározó gyékény leveleiből rak fészket,  a jégmadár a frissen fogott halat csőrében fiókáinak szállítja a töltésoldalban levő fészekbe.
Az egyre csökkenő egyedszámú vidra idejének jó részét a parton, játékkal tölti, mialatt a hód egyfolytában a vízben épített vára karbantartásán fáradozik.

¤ Növényzet ¤ Halak ¤

Földközi-tenger

A Földközi-tenger felszíne 2,5 millió négyzetkilométer, ami a földünket borító összes tengerfelszínnek csupán 0,7 százaléka. Enyhe hőfok jellemzi, vízhőmérséklete szinte soha nem süllyed 13°C alá, még a nagyobb mélységekben sem. Az Atlanti-óceánhoz egy körülbelül 350 méter mély szorossal csatlakozik, melyen keresztül egy mélyebb, hidegebb tengeráram az óceántól a tenger felé áramlik, egy melegebb, felszíni pedig ellenkező irányban halad. Ez a csatorna biztosítja az átjárást számos halfaj, így a tonhal és a kardhal részére is.

¤ A sziklás tengerpartok ¤ A homokos tengerfenék és a tengeri algamezők ¤

Atlanti-óceán

Az Atlanti-óceán vizének hőmérséklete Nyugat-Európa partvidéke mentén soha - még télen - sem süllyed 5°C alá. A Mexikói-öböltől az Egyesült Államok és Kanada partjai mentén egy meleg vizű tengeráramlat - másodpercenként 74 millió köbméternyi víz - halad felfelé. A Föld forgásának következtében a víz Európa partvidékére áramlik, enyhítve ezzel az ottani klímát. A tőkehalak kedvelt táplálékát jelentő, rajokban vándorló heringek a vízben nagy számmal megtalálható mikroorganizmusokkal táplálkoznak.

¤ A partvidék ¤

Északi tengerek

Az Atlanti-óceán északi vizeiben a hideg tengeráramlatok a felszínre hozzák a tengerfenéken lerakódott tápanyagokat, s ezáltal nagyszámú egysejtű alga elszaporodása válik lehetővé. Ez a bőséges táplálékmennyiség számos apróbb állat, az állati plankton elszaporodásának kedvező, ami azután több halfaj tápláléka lesz. A tengeri élőlények ilyen mértékű változatossága nem kevés vízimadárfajt vonz a környékre, amelyek számára megnyugtató, ha utódaikat a táplálékban bővelkedő tengerpart közelében nevelhetik fel. A melegebb évszakokban a ragadozók által megközelíthetetlen sziklákon több százezer madár költi ki fiókáit - van itt lunda, sirály, csigaforgató és szula.

Forrás