Ezt a történetet, Lüszi írta egy versenyre még a régi honlapomon.

Haza akarok menni!

Borongós idő volt Afrikában. A tesóim összebújtak, hogy a húgomat, Selly-t [Szellit] melegítsék. Én ültem a bozót szélénél, és a gnúkat figyeltem, ahogy Anya vadászik. Mennydörgött, a nagy dombon, egy hím oroszlán alakját vettük észre, az oroszlán idegen volt... Anya megragadta a tesóimat, s szépen egyenként az odúba vitt minkez, csak Engem felejtett ott... Anya tesója Kloé megragadott, és az odúhoz vitt. 

- Köszönöm! - boldog voltam, hogy nem kerültem az idegen oroszlán karmaiba. Anya bentebb tolt az odúban, majd kimentek Kloéval beszélgetni. Mi aludtunk. Másnap reggel, egyedül ébredtem, egy bozótosban. Láttam három árnyat, amiknek sörényük volt, de nem olyan, mint az oroszlánoké. Hiéna volt. A hiénák közelebb egyre jöttek. Remegtem.

- Félsz kölyök?! - Kérdezte az egyik. 

- Ne..ne..nem! - Dadogtam, egyértelmű volt, hogy félek, hisz csöpp kis oroszlán voltam. Nyöszörgést hallottam, Sellyét.

- Selly! - Kiáltottam, - MINDEN RENDBEN??! - Ordítottam kétségbeesetten. 

- Halgass! A tesódnak nincs baja... egyenlőre. - Fejezte be a mondatát a hiéna. Elmentek vadászni, engem és Selly-t pedig egy nagyobb odúba vittek, ahol minden tele volt hiénával. 

- Selly, nem lesz baj. Itt vagyok, jó? - Kérdeztem.

- Igen, Max, csak, félek... egy, picit. - Mondta, és hozzám bújt.

- Aludj, jó? Nem lesz gond, Én majd őrködöm! - Mondtam büszkén.

- Jó. - Felelte, és aludt. Reggelre nagy meleg lett. Egy hiéna sem volt az odúban.

- Selly, gyere, megszökünk! - Suttogtam.

- Éjjen! - Suttogta. Kimentünk az odúból. Az odú előtt, egy ember állt, bizonyára valami hiéna megfigyelő lehetett. Hirtelen megfogta Selly-t, majd Engem is.

- Hát... Ti mit kerestek itt? Megtámadhatott volna Titeket a hiéna! Nálam biztonságban vagytok! - Mondta, miközben berakott, a négy guruló lábú szörnybe. (Anya mesélt az ilyenekről, ez valami terepjáró.) Az ember, leült mellénk, elővette a billentyűs valamiét, amin egy tigrises háttér volt, beírta a képrenyőbe, hogy tigrsek-vilaga.elivepage.com és elkezdett böngészni. Végül elolvasta azt a részt ahol az oroszlánokról volt szó. Jó kis képerenyő volt, mert hullot valami fehér micsoda. Az ember ránk nézett, és ezt mondta:

- Ez egy laptop. Fogja a netet. A neten böngészni lehet. Ez a kedvenc oldalam! - Fejezte be végül.

- Szóval laptop. - Mondta Selly. - Nézd, ott van a képen Anya! - S vidámabb lett. 

Beesteledett. Az ember egy háromszögű ponyva alá vitt minket. Ott éjszakáztunk, reggelre nem volt ott az ember, és be voltunk zárva.

- HAZA AKAROK MENNI! - Kiáltotta Selly. Erre nem válaszoltam, mert Én is haza szerettem volna valahogy jutni. De ha ki is jutottunk volna, nem tudtuk melyik a helyes út haza. Újra ismerős alakot láttam meg, ami kívül motoszkált.

- Ki az?! - Kérdezte.

- Oroszlán! Grrrrrr! - Morogtam.

- Áááá! Anya azt mondta, hogy vigyázzak velük, de Ti pindurik vagytok! - Nevetett. Rájöttem, hogy nem hiéna, hanem egy zebra. 

- Segítesz kijutni? - Kérdezte Selly.

- Na jó! De hagyjátok a csordámat! - Parancsolta, majd alulról, a nyakával, felfeszítette a sátrat. Kirohantunk. Megköszöntük, majd futottunk. Útközben, egy tetemből megebédeltünk, majd tovább indultunk. Egy fa alatt megpihentünk, mert Selly elfáradt. 

- Haza akarok menni! De soha nem jutunk haza! - Mondta, miközben sírt. Felálltam.

- De, még ma haza jutunk! - Mondtam, miközben megpillantottam Anyát. Selly Anya felé futott, mint Én. Anya sírt, hogy elveszített minket, de soha nem fog többet előfordulni, és, egy érdekes kalandban vettünk részt. 

Később vadászni is megtanultunk, majd boldogan élhettünk. Még az ember is meglátogatott Minket, és gyakran megnéztük a tigrisek-vilaga.elivepage.com oldalt! 

Nézd meg Te is, mert az az oldal, az oroszlánok kedvence! 

Írta: Lüszi