Vörös hiúz

A vörös hiúz – vagy amerikai nevén „bobcat” a legelterjedtebb macskaféle egész Észak-Amerikában, Kanadától Mexikóig. Síkságokon és sivatagokban egyaránt találkozhatunk vele, egészen 4000 méteres magasságig. Az északabbra élő egyebek nagyobbak, a délen, főként Mexikó területén élők kisebbre nőnek. Testhossza 1 méternél hosszabb, ebből farka több mint 15 centiméter, vállmagassága pedig 50-60 centiméteres. Lehetetlen összekeverni a közönséges hiúzzal: annál kisebb, mancsa kevésbé fejlett, talpát nem védi szőr, fülpamacsa rövidebb, farka valamivel hosszabb, két vagy három fekete csíkkal, vége fekete, alja fehér. Bundájának mintázata igen változatos, létezik sötétebb alapszínű, jól kivehető foltokkal, és olyan is, amelyen a foltok alig észrevehetők, szinte egyszínűnek látják az állatot. Hangja fülhasogató; amikor veszélybe kerül, hirtelen rövid, köhintésre emlékeztetető hangot ad. Főként a párzási időszakban vonít. 

A vörös hiúz saját territóriumán belül, egy szikladarab alatt, általában egy üreges fa közelében, a bokrok között, vagy sziklás helyen ássa meg odúját, amelyet az anyaállat a kölykök megszületése előtt mohával és falevelekkel alaposan kibélel. Két hónapos vemhesség után kettő-négy, vagy ritkábban hat kölyök születik, melyek három-négy hónapos korukig – az elválasztásig – az odúban maradnak. A tél beköszöntével az anyaállat elküldi őket, és ettől kezdve egyedül kell boldogulniuk. Egy körülbelül kilenc hónapos vörös hiúz kölyök már képes tiszteletreméltó méretű zsákmányt önállóan elejteni!

Túlnyomórészt éjszaka aktív; amikor odújából előbújik táplálékot keresni, akár tíz kilométerre is eltávolodhat rejtekhelyétől. Kedvelt prédáját, a szamárnyulat a magas fákon lesben állva, csellel ejti el. Rendkívül ügyes mászó. Rágcsálókat, madárfiókákat, de nagyobb méretű állatokat is elejt, mint például a szarvas; sőt úgy tűnik, az északibb vidéken élő egyedek étrendjét kizárólag szarvashús alkotja.

Érdekesség

A vörös hiúz alkalomszerűen kisebb háziállatokat, csirkéket is elejt: ezért vadásztak rá mindig – még napjainkban is – az állattenyésztők. Ennek következtében bizonyos területeken, mint például a Nagy-tavak környékén, szinte teljesen kiirtották. Ezen kívül sok helyen a bundája miatt is vadásztak rá.

Forrás