Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Ez a történet az ókorban játszódik. Egy fiúról szól, neve Teofil, akit még gyermekkorában ad el az apja rabszolgának. Először Maksziminosz úrhoz kerül ahol az úr gyermekei úgy bánnak vele, mint valami kutyával. Később Priszkosz rétorhoz kerül, ahol úgy bánnak vele mintha csak a saját gyermekük volna. 8 év múlva Prizkosz úr felszabadította Zétát (mármint Teofilt, akire ez a becenév ráragadt), de ő nem akar elszakadni a gazdájától, így hát vele tartott még a barbár hunokhoz is. Ott beleszeret egy lányba, akit Emőkének hívnak. Mikor a küldöttségből hazaindulnak, egy pihenőnél, amíg Priszkosz és a többiek alszanak, Zéta visszaszökik Hunniába, mert nem bírja elviselni, hogy nem láthatja az ő szeretett Emőkéjét. Ezek után Emőnél áll be rabszolgának a fiú, ahol az egyik cselédnő, Dsidsia rögtön beleszeret. Mikor elérkezett a nagy római harc ideje, Zéta is katonának áll és kis híján belehal a csatába, de az Úr megmenti az életét. Ám nem sokkal később borzasztó pestisjárvány tör ki, ami Zétát is utoléri és egy püspök menti ki őt, majd befogadja és gondozza. Nem sokkal ezután, mikor Zéta felépül, visszatér Hunniába, ahol szörnyű dolog történik. Attila, a hunok vezére, meghal. A nép a Tisza egyik ágazatába temeti el, hármas koporsóba. Emő megkéri arra Zétát, hogy ne menjen el a temetésre és inkább adja neki a gyászruháját. Zéta először nem érteti, hogy miért kell így cselekednie, de engedelmeskedik szerelmének. A fiú csak később tudja meg, hogy a temetésen részt vett, azokat mind lenyilazták és a Tiszába dobták, hogy soha senki se tudja meg, hogy Attila, a hunok királya hova van eltemetve. Így menekül meg végül Zéta, és Dsidsiával együtt elmenekülnek.
Olvasónapló by: Anett
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
