Motó története

Egy nap a Masai Mara Nemzeti Parkban a vadőrök, biztonságos és ellenőrzött körülmények között, szokásos módon felperzselték a környéket, ugyanis ez segíti a növények egészségét hosszútávon. A tűz azonban elérte a szerválok otthonát. Az anyaszervál még időben kimenekítette három kölykét, azonban az egyik elkószált és hiába kereste az anya a kölykét, nem találta meg.

Ahol a szükség, ott a segítség

Egy szafarizó turistacsoport talált rá a kölyökre, aki az út közepén ült. Az idegenvezető magához vette, majd elvitte őt a legközelebbi vadőrhöz. Ő értesítette Suzi Eszterhas-t, egy amerikai természetfotóst, akit megkért, hogy fogadja be és nevelje fel. Eszterhas természetesen befogadta. Megállapította, hogy a szerválkölyök, körülbelül 1 hetes lehet. Szerencsére égési sérülést nem szenvedett, azonban ki volt száradva, alultáplált és bolhás volt.

Anya csak egy van

Eszterhas a sátrához vitte a szervál kölyköt, akit Motónak nevezett el, ami a helyi nyelven azt jelenti „tűz”. Eszterhas sokat figyelte a szerválokat így tudta, hogy nem lesz egy könnyű feladat felnevelni Motót. Tulajdonképpen nem is akarta háziállattá szelídíteni Motót, hanem szerette volna még az életben visszaengedni a vadonba, a természetes élőhelyére, hogy újra szabadon élhessen. Eszterhas első dolga az volt, hogy egyenként kiszedegette a bolhákat a szőréből. Később szakértőkkel is beszélgetett a szerválok életmódjáról, majd beszerzett egy szerváltej receptet, amellyel cumisüvegből etette.

Otthon édes otthon

Eszterhas pár óránként megetette Motót, függetlenül attól, hogy most reggel van vagy este, de egy idő után aggódni kezdett. Motó nem akart rendesen enni és nagyon szomorú és letört volt. Eszterhas egy olyan nőhöz fordult segítségért, aki már nevelt fel több vadállatkölyköt is. A nő ezt mondta:” A kölyök nem kötődik hozzád eléggé. Értesd meg vele, hogy te vagy az új anyukája. Ismernie kell a bőröd érintését, hallania kell a szívverésedet.” Eszterhas először nem tudta, hogy fogjon hozzá, de támadt egy ötlete. Felkért egy varrónőt, hogy a pólóira varrjon előre egy zsebet és így Eszterhas akárhová magával viheti Motót, akár egy kenguruanya a kölykét. Mikor Motó először került a zsebbe, rögtön megnyugodott. Ezentúl akármilyen probléma állt elő, Eszterhas feltette magának ezt a kérdést: „Mit tenne egy szerválanya?” Eszterhasnak eszébe jutott, hogy a szerválanyák hosszasan szokták nyalogatni a kölykeiket, érdes nyelvükkel. Eszterhas e-célból egy kis fogkefével fésülgette a kis Motó puha, pettyes bundáját és Motó ezt kifejezetten élvezte.

Nyugalom és móka

Motónak volt egy játéka, Kacsa úr, amit Eszterhas azért adott neki, hogy a kölyköt lefoglalja addig, amíg épp nincs a zsebben. Motó először kedvesen bánt  Kacsa úrral, de később előbukkantak a vadászösztönei és lesből letámadta Kacsa urat. Eszterhas ekkor úgy vélte, hogy már elég nagy egy kis sétához a környéken. Az első sétán Motó mindentől szinte halálra rémült, azonban 6 hét elteltével, már biztonságban érezte magát és magabiztosan közlekedett a környéken. Ekkor Eszterhas már szilárd ételt adott neki. Legtöbbször patkányt kapott mivel a szerválok többnyire rágcsálókat esznek. Esténként Eszterhas félig nyitva hagyta a sátor ajtaját, hogy Motó kijárhasson és így átszokhasson az éjszakai életmódra. Egy idő után már egyre kevesebbet evett Eszterhasnál, vagyis Motó már tudott vadászni magának egereket és patkányokat. A vadászataiban egyre nagyobb sikereket ért el. Már nem aludt a sátorban, csak hajnalonként nézett be Eszterhashoz. Azonban 6 hónap után teljesen nyoma veszett. Eszterhas teljesen összetört. Azt hitte, hogy még fogja látni a tábor körül ólálkodni, de nem jött. Szinte biztos volt benne, hogy megette egy leopárd.

Újra szabadon a vadonban

Néhány héttel később egy vadőr érkezett Eszterhas sátrába és jó hírekkel szolgált. Mesélte, hogy az egyik úton érezte, hogy egy szervál a lábához dörgölőzik. Azonnal felismerte Motót. Eszterhas nagyon, nagyon örült a híreknek és nagyon büszke volt Motóra, hogy egy ügyes és gyönyörű felnőtt szervál lett belőle. Most már tudta, hogy Motó él és virul – és annál többet, mint Eszterhas, a saját anyja sem tehetett volna érte.

Eredeti szöveg : Scott Elder (Nat Geo Kids újság)
A szöveg feldolgozása saját!!