Floridai Everglades Nemzeti Park

A floridai félsziget csücskében található Everglades Nemzeti Park klímája szubtrópusi. Ez az egyetlen hely Észak-Amerikában, ahol fenyők és tölgyek, az orchideák, trópusi fák és mangrovék tőszomszédságában élnek. Az ideérkező látogatók számára a „glades”, vagy ahogyan a szeminola indiánok nevezik: a Pa-Hay-Okee (vizes füvek) határtalan elárasztott prérinek, egybefüggő mocsárnak látszanak. Valójában azonban itt egy folyó hömpölyög, igaz, nehéz észrevenni, hiszen 80 kilométer széles, mindössze 15 centiméter mély, medrének lejtése pedig rendkívül enyhe: az Okeechobee-tó, ahonnan a folyó ered, pusztán 50 centiméteres tengerszint feletti magasságon fekszik. Körülbelül 160 kilométeren kanyarog tova, alig érzékelhető sebességgel, s a floridai öbölbe torkollik.

A vidék sekély vizeit jellegzetes kétéltűek lakják – ilyen az észak-amerikai ökörbéka, a vörös szalamandra, különféle kígyófajok és a rettegett krokodilok, rémisztő aligátorok. Ám az Everglades Nemzeti Park mindenekelőtt a madarak: pelikánok, kócsagok, kígyónyakú madarak, rózsás kanalasgémek számára jelent valóságos földi paradicsomot. Az itt élő madarak gyakran annyira szelídek, hogy megengedik a látogatóknak, hogy egészen közelről csodálják meg szépségüket. A sólymok a „fűfolyam” fölött köröznek: gyíkok, kígyók, apróbb emlősök után kutatva fürkészik a tájat. Szívesen választ élőhelyet ezen a vidéken egy békés, a tekintélyes 0,5 tonnás testtömeget is elérő tengeri emlős: a karibi manáti is.

Grand Canyon

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Hawaii Nemzeti Park

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Iguazú

Több kilométer távolságra elhallatszik az Iguazú folyó vízeséseinek – jobban mondva táblás zsilipeinek – mindent elnyomó, félelmetes dübörgése. Mielőtt a „nagy víz” – a bennszülöttek nyelvén iguazu – a Parana folyóba ömlik, 72 méteres mélysége, az úgynevezett „ördögtorokba” zubog alá, a vízmennyiségtől függően 160-260 teraszon végigszökellve. A vízesés magasabb a Niagaránál. Esős évszakban úgy néz ki, mint egy körülbelül 4 kilométeres, gyöngyöző ezüstfüggöny, ami meg-meggyűrődik az alatta elterülő sziklákon. Az Argentína és Brazília közötti esőerdősávban elhelyezkedő, fantasztikus díszletet joggal sorolhatjuk a világ legszebb természeti jelenségei közé.

Az Iguazú folyó mentén feltűnően vékony törzsű pálmák nőnek: akár a 20 méteres magasságot is elérik, törzsük átmérője pedig 20 centiméter körüli. Csúcsrügyük számos állat számára ízletes falat, ám ha letépik, a növény elpusztul: így ez a pálmafaj egyes kiterjedt, nem védett területekről teljesen eltűnt.

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Carlsbad Caverns

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Los Glaciares Nemzeti Park

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Canaima Nemzeti Park

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Yellowstone Nemzeti Park

Az Egyesült Államokban (sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész világon) a leghíresebb nemzeti park Wyoming államban található. Évente átlagosan több mint hárommillióan keresik fel, de a látogatóknak gondosan óvniuk kell a park ökoszisztémáját. A csodálatos zöldben pompázó, itt-ott tágas prérikkel megszakított fenyőerdők Észak-Amerika legjellegzetesebb állatainak – bölényeknek, grizzlyknek, jávorszarvasoknak és prérifarkasoknak – adnak otthont.

A területet a víz alakította, formálta: a medrében hangos zúgással hömpölygő Yellowstone folyó mély kanyont vájt a földbe. Útja során a Niagaránál kétszer magasabb vízesések keletkeznek, vizével ez a folyó táplálja a kontinens legnagyobb, majdnem egész évben jéggel borított, magas fekvésű tavát. A tó befagyott vize érdekes kontrasztban áll a területen szinte mindenütt megtalálható termálvizekkel: a meleg vízű források, fumarolák (vulkáni gázok), a forró sártól bugyogó sárteknők és gejzírek már-már pokoli díszleteket sejtetnek.

A Yellowstone (sárga kő) elnevezés a folyó által vájt kanyon sziklafalainak színére utal: ezek ugyanis ragyogó okkersárga színben pompáznak.

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Torres del Paine Nemzeti Park

¤ Történeti áttekintés ¤ A táj ¤

Forrás