Állatvilág

Európa erdejei számos állatfajnak nyújtanak rejtekhelyet, táplálékot.

Növényevő állatok: Az erdei növények levélzete, szára, termése nagyszámú állat táplálékát adják. A bölény és a jávorszarvas az erdei tisztások füvéből legelészik, és a fák gyenge leveleit fogyasztja, a vaddisznó a földön szétszóródott makkból csemegézik, a fácán magokkal táplálkozik, a feketerigó és a léprigó pedig a cserjék gyümölcseit csipegetik. A fák lombozata számos rovart rejt. A levéltetvek a fa ágaiból kiszívják a tápanyagot, és ezek a kicsiny élőlények alagutakat vájnak a fa törzsébe. A méhek a virágok nektárjával táplálkoznak.

Húsevő állatok: Más állatfajok élő állatokra vadásznak táplálékszerzés céljából. A vadmacska mezei pockot és erdei egereket ejt el, a róka és a hiúz mezei nyulat és egeret zsákmányol. Az erdei szalonka földigiliszta után kutat az avarban, a harkályfélék a fakéreg alól húzzák ki a táplálékul szolgáló rovarokat, az ökörszem élelmét a bokrok közt rejtőzködő rovarok adják, a sün a földhasadékokban menedéket kereső rovarokat fogyasztja, míg a katicabogár a rózsán élősködő levéltetveket pusztítja. Az ügyes röptű héja az ágak között élő madarakra vadászik, éjjelente pedig a kuvik lesi áldozatait, a különféle kisebb rágcsálókat, hogy nesztelenül lecsaphasson rájuk.

Lebontók: A lehullott faleveleket, elszáradt ágakat, kidőlt fatörzseket és az elhullott állatok tetemét baktériumok, gombák és rovarok milliárdjai támadják meg. Ezek tevékenysége igen jelentékeny, hiszen az elhalt organizmusokat ásványi sókká alakítják. A növények felveszik az így keletkezett ásványi anyagokat, aminek következtében burjánzóvá válnak, biztosítva ezáltal az erdő élőlényei számára a fennmaradást.

Gombák

A sűrű lombok miatt az erdei aljnövényzetben állandó nedvesség van, ami számos gombafaj számára teremt kedvező életfeltételeket.
A gomba igen vékony fehér gombafonalak, úgynevezett hifák szövedékéből, a micéliumból (más néven tenyésztestből) áll. A hifafonalak nagy mennyiségben behatolnak a talajba, ahonnan vizet és ásványi sókat vesznek fel. Több micélium egyesülése során létrejöhet a termőtest, amit általában gombának szoktunk nevezni. A termőtest alsó részében képződnek a spórák, amiket a szél széthord az erdőben. A talajra hullott spórák azután kicsíráznak, és a gombák további generációit hívják életre.
A gombák táplálkozási módjuk szerint osztályozhatók: a mikorrhizások ("gyökérkapcsoltságosok", szimbionták) egy gazdanövénnyel kölcsönösen előnyös együttműködésben - szimbiózisban élnek, a szaprofiták (lebontók) holt szerves anyagok lebontásával nyerik táplálékukat, míg a paraziták közvetlenül más élő növényeken fejlődnek.

¤ Ehető gombák ¤ Mérgező gombák ¤

Aljnövényzet

Az erdő talajszintjén élő, többnyire a lágyszárúakhoz tartozó füveket és virágokat közismertebb kifejezéssel aljnövényzetnek szokás nevezni. Az ilyen körülmények között fejlődő növényeknek árnyékos, nedves helyre van szüksége, amit csak a fák és csejék lombja képes biztosítani számukra. Számos fajuk tavasszal bontja virágait, még mielőtt a falevelek teljesen beborítanák az ágakat. Ilyenkor a lombok még nem állják útját a napfénynek, szabadon beszűrődik az ágak közt, le egészen a talajszintre, az ott fejlődő növényekig. Az erdőben élő virágos növények ezt az egyetlen élőhelyet választották, ezért előfordulások igen ritka, jobb őket nem csokorba szedni.

¤ Virágok és Gyümölcsök ¤ Gyógynövények ¤

Fák és Cserjék

A fák az erdő legfontosabb alkotórészei, melyek a magasba törve, leveleiket a napfény felé irányítva, akár 35 méter magasra is megnőhetnek. Az egyes fafajok eltérő magasságukkal függőleges irányú rétegződést igyekeznek megvalósítani. Az erdőben tehát egy adott magasságban a fák lombja emelkedik a magasba, valamivel lejjebb, egy közbenső réteget a cserjék foglalnak el, legalul pedig, a talajszinten a lágyszárúak nőnek.

¤ Fák ¤ Cserjék ¤

Tűlevelű erdők

A tűlevelű erdőkre olyan örökzöld növények jellemzők, melyek - a vörösfenyő kivételével - nem hullatják el leveleiket télen. Olyan hdeg vidékeken honosak, ahol a nyár igen rövid ideig tart, így nem célszerű évről évre újranöveszteni a leveleiket. A levelek három évig maradnak az ágakon, és a tél támasztotta nehézségek leküzdésére tű alakúak: ennek következtében párolgáskor kevés vizet veszítenek, a hó pedig lecsúszik róluk, ugyanis ezeket a tűleveleket általában egy vékony viazsréteg borítja.

Lucfenyő: Ez a fenyőféle 30 méter magasra is megnő, olyan hegyvidékeken honos, ahol már túl hideg van a bükkfa megmaradásához.

Vörösfenyő: A lucfenyőnél magasabban él, mivel jobban tűr a magas hegyek hideg klímáját. Erdeinkben ez az egyetlen fenyő, amely ősszel lehullajtja a leveleit.

Törpefenyő: Meredek hegyoldalakon honos. Rendkívül rugalmas törzsének köszönhetően csak meghajlik, de nem törik el a lezúduló lavinák súlya alatt.

Cirbolyafenyő: Magas hegységekben honos, emiatt a hidegben viszonylag lassan nő. A valamennyi fenyő törzsében és leveleiben meglévő gyanta óvja a rothadástól.

¤ Védett virágok ¤ Madarak ¤

Lombhullató erdők

Lombhullató erdőket az olyan mérsékelt égövi tájakon találhatunk, ahol a tél hideg és száraz, a meleg nyár pedig esőket hoz. Ahhoz, hogy a téli szárazzságot átvészeljék, amikor a talajban lévő víz használhatatlan - hiszen megfagyott -, a növények ősszel lehullatják, a tavaszi esőzések idején pedig újranövesztik széles leveleiket. Ez azért szükséges, mert a levelek végezte párologtatás nagyban szerepet játszik a víz felszívásában, viszont ha a fában víz van, az a télen belefagy és a fa kipusztul, ezért a fák inkább lehullatják a leveleiket, így a fa nem lesz képes vizet felszívni tehát víztelenítik magukat.

Bükk: Akár 30 méter magasra is megnőhet, 1000-1500 méteres magasságban, a hűvös, esős hegyoldalakon alakultak ki erdejei. Termése a makk.

Mogyoró: Pár méter magas cserje, az erdei tisztásokon él, ahol a levelek közt áthatol egy kis napfény. Termése a mogyoró, a pelék és mókusok kedvelt eledele.

Szelídgesztenye: Háromezer évig is elélhet - az európai erdők leghosszabb életű fája. Ezerméteres magasság alatt nő, terméséért - a gesztenyéért - termesztik.

Berkenye: Ezek a fán ősszel piros bogyók érnek. A fenyőrigók és feketerigók ősz végén rátelepszenek ágaira, és egész télen eszik az ízletes berkenyebogyót.

Érdekességek

¤ Az erdő rendőrei ~ Gerinctelenek ¤
¤ Egy apróbb világ ~ Élet egy kidőlt fában ¤

Forrás