Pólusok

A sarkvidékek sokáig megközelíthetetlenek és ijesztőek voltak. A sarkkutatás úttörői elhagyatott tájakról számoltak be, amelyek felett dermesztő szél süvít, kihalt területekről, ahol a szárazföldet és a tengert egyaránt jég borítja. Néhány, hosszú ideig elszigetelten élő északi népcsoportnak vadászattal és halászattal sikerült fenntartania magát. A szélsőséges körülményeket tanulmányozó tudósok számára mindig nagy kalandot jelent a sarkvidéki kutatóbázisokon töltött időszak. A hőmérséklet télen gyakran -40°C-nál is alacsonyabb, s a sötétségben csak a sápadt sarki fény villódzik a láthatáron. A nyár pedig a véget nem érő nappalok és az éjféli napsütés évszaka. 

A szárazföldi területeket borító jégpáncél - amely csaknem 4000 m vastagságú az Antarktiszon és több mint 3000 m Grönlandon - bolygónk édesvízkészletének mintegy 75-%-át alkotja. A jégtakaró széleiről jéghegyek válnak le, és olvadásnak indulnak, miközben lassan sodródnak az óceánokon. A befagyott tenger úszó jégtömböt alkot. Az Antarktiszt is ilyen jégtenger veszi körül, amit az áramlatok időnként elmozdítanak, a viharok széthasítanak, és időszakos átjárókat nyitnak. Az Északi-sarkot borító állandó jégréteg több méter vastag. Élet csak a változó partok mentén alakul ki, ahol a tenger planktonokban és halakban gazdag.

Északi sarkvidék

Az Északi-sark az Északi-Jeges-tenger mellett terül el. A sarkvidék tekintélyes területén, a víz színén ormótlan jégtáblák úsznak, melyek soha el nem olvadó, fehér jégtakaróvá forrnak össze, és a Jeges-tenger hatalmas területét borítják be. Télen, amikor a hőmérséklet tovább csökken, a jég kiterjedése olyan mértéket ölt, hogy Észak-Ázsia, Grönland és Kanada partjait elérve, a közbenső szigeteket egyetlen, határtalan jégtáblában egyesíti. Telente az Északi-sark körüli, jelentős méretű területeken hosszú hónapokon át sötétség honol, nyáron pedig sohasem nyugszik le a nap.
A hőmérséklet emelkedésével a jég lassan visszahúzódik; a repedések nyomán leszakadó, a tengeráramlatokkal sodródó jégtáblák rendkívül veszélyesek a hajózás szempontjából. Ázsia és Észak-Amerika legészakabbra fekvő területeiről a nyár folyamán teljesen eltűnik a téli jégtakaró, és az így felszabadult vidékeken lehetővé válik a zuzmók, mohák, egyes fűfélék és alacsonyabb cserjék kifejlődése. Bolygónknak ezeket a tájait tundrának nevezzük.

¤ Élet az Északi-sarkvidéken ¤

Déli sarkvidék

Az Antarktisz kiterjedése nagyjából 14 millió négyzetkilométer. A jégréteg átlagos vastagsága 2000 méter (bár egyes helyeken a 4000 métert is elérheti). A szó szoros értelmében vett kontinens ennél jóval kisebb: körülbelül 7 millió négyzetkilométernyi alapterületén síkságok, hegyláncok és 5000 méter fölé magasodó hegycsúcsok váltják egymást.
A jégtakaró tengereket borít el, tengerszorosok által szétválasztott szigeteket, szigetcsoportokat köt össze, és hatalmas, úszó jégtábláival több száz kilométeren benyúlik a tengerbe, ezzel mintegy megkettőzve az Antarktisz területét. A tudósok szerint az antarktiszi gleccserek, jégtáblák bolygónk glaciális jégkészletének 90%-át teszik ki. Az itteni hőmérséklet tartósan alacsony, szinte az egész kontinensen folyamatosan 0 ˚C alatt marad, a hőmérsékleti minimum pedig nemegyszer -88 ˚C-os is lehet!

¤ A tenger ¤ Állatvilág ¤

Forrás