Korallzátonyok

A korallzátonyok különleges szépsége kétségtelenül a közöttük élő különféle formájú, élénk színkavalkádban pompázó élőlényeknek köszönhető. Emiatt a világ legapróbb ökoszisztémáját képezik. Korallzátonyok csak a trópusi tengerekben képződnek, ott is csupán a felszíntől legfeljebb 30 méteres mélységig, ahol a víz hőmérséklete nem süllyed 20 °C alá, sótartalma állandó, és a fényviszonyok is megfelelőek. Ezek a körülmények rendkívül kedvezőek a több ezer – legfeljebb 3 mm átmérőjű – aprócska polipból álló, kiterjedt koralltelepek (többnyire Madrepora fajok), valamint az ezekkel szimbiózist alkotó Zooxantella nevű, mikroszkopikus méretű algák számára. A polipok termelik a korallzátonyok fő alkotóelemét, a kolónia külső részét védő, kalcium-karbonátból (mészkő) képződött kemény vázat. A polipok számtalan generációja nyomán idővel több réteg kemény, állati váz halmozódik egymásra, amelynek vastagsága egyes számítások szerint évenként akár 24 cm-t is növekedhet. A korallzátonyon, akár egy hullámtörő sziklafalon, megtörnek az óceán erős hullámai, és a szárazföld felé eső oldalán sekély, háborítatlan vizű lagúnák képződnek.

¤ Koralltelepek ¤

Szigetek

A szigetek minden oldalról vízzel körülvett földnyelvek, melyek lakóik számára egyszerre jelentenek védelmet és akadályt. Számos sziget vulkáni eredetű, azaz – már évek óta kialudt, vagy még ma is működő – vulkáni kúpok csúcsa.  Ezek a tengerfenéken képződött vulkánok minden egyes kitörés alkalmával az előtörő lávától nőttön nőttek, egészen addig, míg csúcsuk a víz szintje fölé magasodott.

A víz alatti vulkánok kitörése páratlan természeti szépséget képvisel. Az izzó láva a vízzel kapcsolatba lépve rendkívül rövid idő alatt megszilárdul. A vízből több 10 km-re ellátszó, lávatörmelékkel kevert gőzoszlop csap hirtelen a levegőbe. Egy vulkáni eredetű sziget alig néhány nap leforgása alatt kiemelkedhet a vízből.

¤ Kialakulásuk ¤

Nyílt tenger

A korallzátonynak a nyílt tenger felé eső része, az esetek többségében egy meredek, szinte függőlegesen a tenger mélyébe vesző fal. Az előtte lévő területen nagyszámú állatfaj él, melyek rendszerint méretesebbek a korallzátonyt benépesítő élőlényeknél. Ezek az állatok általában kiváló úszók, izmos testükkel rövid idő alatt akár több kilométert is képesek megtenni. Itt élnek az óriási szűrögetők, amilyen az érdes cápa és a nagy ördögrája, vagy olyan nagy ragadozók, mint a hatalmas fehércápa, de találunk itt termetes ceteket is, például bálnát. Szintén ez az élőhelye az ügyes, gyors mozgású pettyes delfinnek is, Ezek az állatok rendszerint vagy a nyílt tenger, vagy az óceánok mélytengeri vizeinek lakói, és szinte csak véletlenszerűen, vagy időszakosan vetődnek a korallzátonyok, illetve a szigetek közelségébe. Párzási időszakban, ebben a környezetben találnak optimális szaporodási körülményeket, esetleg az itteni sekélyebb vizekbe csalja őket a zsákmány, vagy a planktonok nagy koncentrációja, melyeket időszakosan a vízfelszínre sodornak a tengeráramlatok. Ezek a alkalomszerűen idevetődő „vendégek” fontos ökológiai szerepet játszanak a korallzátonyok életében: a nyílt tengerről idesodródva, éjszakai villámportyáik során megsemmisítik a korallok között élő idősebb, esetlenebb vagy beteg állatokat, új generációk számára felszabadítva ezáltal a terepet.

Forrás