Antarktisz
A szárazföld legnagyobb jégfelülete
Az Antarktisz területe a hozzá tartozó szigetekkel és a selfjéggel együtt 14108000 km2 (99 %-a eljegesedett). A kontinentális jég területe 13802000 km2, a jég elolvadásával 24900000 km3 víz jönne létre, ami eláraszaná a szárazföld 10 %-át. Átlag magassága 2200 m; maximális vastagsága: 4776 m.
Roland Amundsen (1872-1928), norvég sarkkutató 1911. december 14.-én elérte a Déli sarkot.
Az Antarktisznál hatalmas selfjég területek találhatók. A legnagyob a Ross-jég - 547350 km2. A jég vastagsága 60 és 800 m között változik. A selfjeget az Antarktisz felől érkező gleccserek 1-240 m/èv sebességgel a tenger felé tolják. A szélén egy meredek fal keletkezik - a Ross-jégself (hosszúsága 900 km, magassága 35-50 m)
Az Antarktisz gleccsereiről hatalmas jégdarabok töredeznek le és úsznak el mint a jégtáblák. Az eddig megfigyelt legnagyobb jégtábla területe elérte a 31000 km2-t. 1956-ban figyelték meg 240 km-re a Scott-szigettől a Csendes-óceánon.
A részben eljegesedett és hegyekkel borított Antarktiszi-félsziget választja el a Weddell- és a Bellingshausen-tengert. Az Antarktisz legnagyobb szigete az I. Sándor-sziget, amelyet az Antarktiszi-félszigettől a keskeny, befagyott Szent György-öböl választ el.
A nunatak (eszkimó) egyedülálló sziklahegy, amely a sziklás talapzatból kiemelkedve a gleccser fölé magasodik. A legmagasabb nunatakok éppen az Antarktiszi-félszigeten találhatók.
A Nemzetközi Geofizikai Év keretében írták alá az Antarktiszról szóló egyezményt 1959-ben, majd 1961-ben helyezték hatályba 61 orszàg részvételével. Az Antarktiszt atommentes övezetnek nyilvánították. A tudományos kísérletekről, továbbá információcseréről és az állat- és növényvilág védelméről is megállapodtak. 1991-ben Madridban az Antarktiszt természeti rezervátummá nyilvánították, ahol megtiltják az atomkísérleteket és az atomhulladék raktározását is.
Forrás
|