Arktisz
A tengert borító legnagyobb jégfelszín
Európa - Ázsia - Észak Amerika
Norvégia - Oroszország - USA - Kanada - Grönland
A tengert borítò jégfelszín területe nyáron: 9000000 km2
A tengert borítò jégfelszín területe a tél végén: 12000000km2
A tengeri jég átlagvastagsága: 3-5m
Robert E. Peary (1856-1920) amerikai tengernagy elsőként határozta meg Grönland fekvését és 1909. IV. 6.-án jutott el az Északi-sarkra.
Összefüggő jégfelszínt alkotnak a 2-2,5 m vastagságú jégtáblák. A hullámzás, a tengeráramlatok és a dagály hatására a jégtáblák széttöredeznek, 5-6 m magas jégtornyokat képeznek, amelyek a felszín alatt két-háromszor akkorák is lehetnek. Mivel a tengervíz sót tartalmaz, nagyobb a sűrűsége, 0°C alatti hőmérsékleten fagy. Először a tisztán édesvíz fagy meg, így az első jégkristályok sót nem tartalmaznak. A só a vízben maradva növeli a sótartalmat és csökkenti a fagyáspontot. Késöbb a jégkristályok összefagynak és visszatartják a sós vízcseppeket. A jégkristályok összefagyásával összefüggő jégtakaró jön létre, leginkább a partok és szigetek mentén, ahol a sekély víz gyorsabbaj hűl le és fagy meg. A tenger jegének olvadásakor először a sós részek kezdenek el olvadni, majd utána az édesvizű rész.
A tengerben emelkedő jéghegyek nem a tengerben megfagyò vízből származnak. A jéghegyeket a tengerbe nyúló gleccserekről és a belföldi jégtakaróról a hullámzás és a tengeráramlások szakítják le. A jéghegy nagyob része a felszín alatt, kisebb része a tengerfelszín felett található. Méretük és alakjuk különböző. A tengerfelszín fölé 80 m-rel is kiemelkedhetek, amely teljes tömegüknek csak 1/9 része. A tengeráramlások (a Kelet-grönlandi-áramlás és a Labrador-áramlás márciustól-júniusig) hatására jéghegyek gyakran 36° északi szélességig is eljutnak. A jéghegyek a tengeri közlekedést is veszélyeztetik. 1912-ben a Titanic elsüllyedését is egy jéghegy okozta.
Forrás
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
