A tajga
Földünk hatalmas északi erdősége, amelyet orosz szóval tajgának mondunk, Szibériai kétharmadát, Skandinávia jókora részét és Kanada felét borítja. A szorosan egymás mellett magasodó jegenyefenyőkön, erdei- és lucfenyőkön kívül a nedves tisztások környékén itt-ott egy nyírfa vagy fűzfa is feltűnik. Az aljnövényzetet alkotó mohaszőnyeg és áfonyabokrok között kidőlt fák tornyosulnak. A tajga komor, hatalmas erdőség, ahol a látóhatár a végtelenbe vész, és az ember semmilyen tájékozódási pontot nem talál.
Télen a -35°C-os hideg megszokottnak számít. A csendes erdőt hó borítja, a folyókat jégpáncél fedi. A tavaszi olvadás félelmetes zajlással jár, a jégtáblák a folyóparti fákat akár gyökerestül is kitéphetik. A hirtelen felengedő sík területeket árvíz önti el. A nyár meleg és nedves: ez a szúnyogok évszaka. A tajga a prémvadászok hazája. Télen az erdő rénszarvasok és jávorszarvasok menedéke, nyáron rókáknak, nyérceknek, menyéteknek, cobolyoknak ad otthont. Az erdőségek a fenyvesekkel borított országok gazdagságának forrását is jelentik. A hatalmas fatelepek körül keletkező tisztásokon a mértéktelen fakitermelés miatt azonban nem regenerálódik az erdő, a talajfagy is lassan felenged, és értéktelen, gyenge nyírfás mocsarak maradnak a helyükön.
Forrás
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
