Az európai édesvízi halak
A folyók kanyargós, a forrástól a tengertorkolatig megtett hosszú útján a meder lejtése, továbbá a víz folyási sebessége kétféle, a folyó- és az állóvizek ökoszisztémájának kialakulása számára kedvező. A két említett ökoszisztémában az áramlat, a víz hőmérséklete, ásványianyagtartalma és oxigénellátottsága eltérő, ennek következtében különbözőek az itt élő halfajok is.
- A folyóvizekben élő halak
A sebes folyású, tiszta vizű folyószakaszokon a víz hőmérséklete alacsonyabb, a folyómeder kavicsos. A kövek alatt, ebben az oxigéndús vízben számos állat él láva állapotban: ilyenek a tegzesek, kérészek és bizonyos rákok - például a bolharákfélék. Ezek az aprócska élőlények számos hal számára jelentenek ízletes táplálékot: fogyasztja őket a sebes pisztráng, a vaskos csabak, a fürge cselle, a szélhajtó küsz, a háromtüskés pikó és a pénzes pér. Ez utóbbi akrobatikus ugrásokat bemutatva kapja el az óvatlanul a vízfelszín közelében röpködő rovarokat. A háromtüskés pikó hímje pedig párzás idején növényi szálakból fészket épít, ebbe rakja le aztán ikráit a nőstény. A hím az ikrákat 6-10 napon át, az ivadékok kikeléséig őrzi.
- Az állóvizekben élő halak
Amikor a folyó vize lelassul, a mederben iszap, sár és különböző bomlásnak indult anyagok rakódnak le. A langyosabb vízben szép számmal elszaporodnak a mikroszkopikus méretű lebegő algák, melyektől a víz zavarossá válik. A dús és változatos növényzet tekintélyes mennyiségű állati plankton (apró, lebegő állatok, például egysejtűek és rákok) kifejlődésének kedvez. Ezek a táplálkozási lánc legalján állnak, ami a puhatestűeken (amilyen a fülcsiga és a folyami vagy festőkagyló), kétéltűeken (például a kecskebéka és az erdei béka), a kisebb halakon - például a naphal - keresztül a nagy ragadozó halakig (csuka, fogas süllő) terjed.
.jpg)
Forrás
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
